70 éve, 1941. áprilisa elején már másfél éve tartott a II. Világháború, mely 1939. szeptember 1.-én a Lengyelország elleni német és (amiről sokáig nem volt szabad beszélni) a legázolt Lengyelország elleni szovjet támadással vette kezdetét. A hagyományos lengyel-magyar barátság nem engedte, hogy Magyarország részt vegyen a háborúban, de ekkorra már a 20 éves revíziós politika (1. ábra: Az elszakított területeket szimbolizáló budapesti szoborcsoport) meghozta gyümölcsét, s bár a 2. ábra rajzán látható Nagy-Magyarország vágyálom maradt csupán – az ország visszaszerezhette a Trianoni Békediktátumban elveszített területei egy részét (3. ábra: A Magyarországhoz visszatért területek térképvázlata).
Vitéz nagybányai Horthy Miklós (4. ábra) kormányzása alatt, az 1938. november 2-án kihirdetett első bécsi döntés után visszatért a Felvidék és Kárpátalja déli része, 11.297 km2, 1.058.000 lakossal, akiknek 86,5%-a volt magyar.
1939. március 15-ével kezdődően a Magyar Királyi Honvédség alakulatai megkezdték Kárpátalja visszafoglalását melynek során összesen 12.171 km2 tért haza, 469.000 lakossal, akiknek 12,6%-a volt magyar.
Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés után visszatért Észak-Erdély, Székelyföld és a Partium északi része, összesen 43.104 km2-en 2.633.000 lakossal, akiknek 51,4%-a volt magyar.
Kis szépséghibája volt a revíziónak, Adolf Hitler (5. ábra) a Német III. Birodalom Führere hathatós támogatása. Ezek után került sor 1941-ben, a német-olasz közös Balkáni Hadművelethez való csatlakozásra. A Jugoszlávia ellen meginduló német támadásban való magyar részvétel elleni tiltakozása miatt április 3-án gróf Teleki Pál miniszterelnök (6. ábra) öngyilkosságot követett el – ám tette hiába való volt, 1941. április 4-én elrendelték a mozgósítást. Az április 6-án magyar területről is meginduló német Wehrmacht-csapatokhoz a Bácska, Muraköz, Muravidék és a Baranya-háromszög visszafoglalását célul kitűző magyar seregtestek, az I., IV., V. Hadtestek valamint a Gyorshadtest alkotta 3. Hadsereg csapatai 1941. április 11-én csatlakoztak és megkezdték a támadó hadműveletet.
A Tábori Posta együtt haladt a bevonuló egységekkel. Természetesen nem minden esetben állapítható meg, hogy a kérdéses küldemény a hadműveleti területről vagy hátországi alakulattól került-e postázásra, de a szakirodalom sok esetben segít a beazonosításban, a hadrend ismeretében az egység-bélyegzésekkel, illetve a Tábori Posta bélyegzések számaival azonosíthatjuk a helységeket. Sokszor elég egy olyan lap, amelyen – szabálytalanul – helységnév került feltüntetésre, de sok tábori posta levelezőlap is található ’Visszatérés’ bélyegzéssel, felbélyegezve vagy bélyeg nélkül, polgári vagy tábori postai bélyegzéssel. Időrendben haladva bemutatok néhány tábori postai levelezőlapot – mert a tábori posta legjellegzetesebb küldeményfajtája a levelezőlap: nyitott, könnyen kezelhető és áttekinthető, mely a cenzúrázás miatt fontos szempont. A Tábori Posta a levelezőlapokat mindig kézbesítette, de a (magán)levélküldemények kézbesítését időszakosan a honvéd vezérkar főnöke be is tilthatta, illetve a tartalmukat korlátozhatta.
A következőkben időrendben haladva, különböző Tábori Posta levelezőlapokat mutatok be:
7. ábra: 1941. április 11. A hadműveletek megindulásának napján jugoszláv bélyeggel „ál-bérmentesített” „front” lap, „TÁBORI POSTA 20” bélyegzéssel Budapestre.
8. ábra: 1941. április 16. „Front” lap „TÁBORI POSTA 21A” bélyegzéssel és „M. kir. 11. honvéd dandár sebesültszállító gépkocsi oszlop.” Alakulatbélyegzéssel.
9. ábra: 1941. április 19. „Front” lap „TÁBORI POSTA 51A” bélyegzéssel és „M. KIR. 103. HONVÉD UTÁSZSZÁZAD PARANCSNOKSÁG” alakulatbélyegzéssel.
10. ábra: 1941. április 22. „Front” lap „ÚJVIDÉK VISSZATÉRT” alkalmi ’Visszatérés’ bélyegzéssel polgári postán díjmentesen feladva „M. KIR. 103. HONVÉD UTÁSZSZÁZAD PARANCSNOKSÁG” alakulatbélyegzéssel.
11. ábra: 1941. április 23. Szükség tábori posta levelezőlap: jugoszláv képeslap „TÁBORI POSTAHIVATAL 46A” bélyegzéssel és „M. kir. 1. honvéd folyamdandár ellátó oszlop PARANCSNOKSÁG” alakulatbélyegzéssel.
12. ábra: 1941. április 24. Szükség tábori posta levelezőlap: „hazai” lap „front” lapként felhasználva, „TÁBORI POSTAHIVATAL 46A” bélyegzéssel és „M. KIR. HONV. V. FOLYAMZÁR ZLJ. PARANCSNOKSÁG” alakulatbélyegzéssel.
13. ábra: 1941. április 24. Jugoszláv bélyeggel és postai bélyegzéssel Eszékről feladott képeslap, tábori posta jellegét a „M. kir. Béla király 8. honvéd gyalogezred parancsnokság” ellenőrző bélyegzése és a „TÁBORI POSTA 21A” bélyegzés jelzi.
14. ábra: 1941. április 23. Jugoszláv-magyar „ál-vegyes bérmentesitéssel” Vinkovci-ból feladott képeslap, tábori posta jellegét a „TÁBORI POSTA 41A” bélyegzés jelzi.
15. ábra: 1941. április 24. „Hazai” lap Budapestről a délvidéken állomásozó 44. számú tábori postára címezve a 103. utászszázad egészségügyi tizedesének. A lap piros ceruzaírásos „Vissz Leszerelt” feljegyzéssel visszakézbesítve.
A Posta a Délvidék visszafoglalásakor nem engedélyezte a jugoszláv bélyegek használatát (PRT 221/678/4/1941. számú rendelet), de eltekint a büntető-portó beszedésétől. A 7. és a 13. ábrán látható jugoszláv bélyeghasználat esetében csak „ál-bérmentesítesekről” van szó, a 14. ábrán pedig „ál-vegyes bérmentesítesről” mivel mindhárom lap szabályszerű tábori posta küldemény, melyre díjmentessége folytán nem kellett bélyeg.
Az előrenyomuló magyar csapatok elfoglalták Eszéket is, melyet végül át kellett adni a németeknek (13. ábra). A Délvidék visszafoglalása után, 1941. április 14-től a Gyorshadtest további, volt jugoszláv területeken történő bevetését határozta el a magyar hadvezetés, a német 1. Páncélos-csoport kötelékében, melynek során egészen a Száván túli Valjevóig tört előre (14. ábra).
A harcok lezárta után Magyarországhoz visszakerült 11.417 km2, 1.025.508 lakossal, akiknek 36,6%-a volt magyar.
