70 éve történt, hogy a Magyarország kormányai által folytatott közel 20 éves revíziós politika meghozta gyümölcsét, s az ország visszaszerezhette a Trianoni Békediktátumban elveszített területei egy részét, harmadszorra Romániától. Az események felelevenítéséhez az akkori tábori postai küldeményeket használom fel, mégpedig csak a levelezőlapokat, mert a tábori posta legjellegzetesebb küldeményfajtája a levelezőlap: nyitott, könnyen kezelhető és áttekinthető, mely a cenzúrázás miatt fontos szempont.
A Müncheni Egyezményen alapuló négyhatalmi döntőbíráskodás az 1938-as első bécsi döntésben Magyarországhoz csatolta a Felvidék és Kárpátalja egy részét. Hasonló döntőbíráskodás történt 1940. augusztus 30-án a második bécsi döntésben, amikor a Turnu Severin-i román-magyar tárgyalások eredménytelensége után, Németország és Olaszország Magyarországhoz csatolta vissza Észak-Erdélyt, Székelyföldet és a Partium északi részét, összesen 43.104 km2-en 2.633.000 lakossal, akiknek 51,4%-a volt magyar.
Az Erdély visszafoglalására tervezett katonai akció miatt, a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács 1940. június 4-én elrendelte a mozgósítást (1. ábra: 1940. június 15. Szükség tábori posta levelezőlap: 10 filléres díjjegyes lap, tábori posta jellegét kézírásos „Tábori posta” felírat, a „M. KIR. 103. HONVÉD UTÁSZ SZÁZAD PARANCSNOKSÁG” alakulatbélyegzése, a feladó személye (az utász század tizedese) és a „TÁBORI POSTAHIVATAL 14” bélyegzés jelzi), majd 1940. június 27-én a Magyar Királyi Honvédség alakulatai felvonultak Erdély határaira (2. ábra: 1940. augusztus 24. 10 filléres bélyeggel „MUNKÁCS” polgári postahivatalán feladott képeslap tábori posta címre, tábori posta jellegét kézírásos „TÁBORI POSTA” felírat, a címzett személye és a 2. Hadsereg parancsnokságának érkezési ellenőrző bélyegzése jelzi).
Az 1940. augusztus 28-ra tervezett támadást német nyomásra leállították, ezt követte a második bécsi döntés, mely alapján a magyar csapatok bevonultak Erdélybe, melynek elfoglalásában a Magyar Királyi Honvédség szinte teljes állománya részt vett.
Az 1940. szeptember 5-13. között végrehajtott bevonulásban a 1. és 2. valamint a később csatlakozó 3. Hadseregek csapatai vettek részt. Az első csapategységek 1940. szeptember 5-én reggel 7 órakor Máramarosszigetnél lépték át a határ. A Tábori Posta hivatalai együtt mozogtak a seregtestek csapataival.
Természetesen nem minden esetben állapítható meg, hogy a kérdéses küldemény a hadműveleti területről vagy hátországi alakulattól került-e postázásra, de a szakirodalom sok esetben segít a beazonosításban, a hadrend ismeretében az egység-bélyegzésekkel, illetve a Tábori Posta bélyegzések számaival azonosíthatjuk a helységeket. Sokszor elég egy olyan lap, amelyen – szabálytalanul – helységnév került feltüntetésre, de sok tábori posta levelezőlap is található ’Visszatérés’ bélyegzéssel, felbélyegezve vagy bélyeg nélkül, polgári vagy tábori postai bélyegzéssel (3. ábra: 1940. szeptember 6. „Front” lap „NAGYVÁRAD VISSZATÉRT” alkalmi ’Visszatérés’ bélyegzéssel, a 9. tüzérosztály 4. üteg parancsnokságának ellenőrző bélyegzésével, „TÁBORI POSTAHIVATAL 2” és „ALAG B” átmenő bélyegzésekkel. Mivel a lapon nem szerepelnek a feladó tábori postai adatai, ezért nem felel meg az előírásoknak és „SZÖDLIGET” hivatala – a csak öt üdvözlő szót tartalmazó kedvezményes 2 filléres díj kétszeresével – 4 filléres büntetőportóval kézbesítette. 4. ábra: 1940. szeptember 20. „Front” lap „SZÁSZRÉGEN” polgári postáján feladva, „M. KIR. 104. ANYAGGYÜJTŐ ÁLLOMÁS PARANCSNOKSÁG” alakulatbélyegzéssel Budapestre). Megjegyzendő, hogy a Magyar Királyi Posta Erdély visszafoglalásakor nem engedélyezte a román bélyegek használatát (PRT 239.130/4./1940. számú rendelet) bár előfordult (5. ábra: 1940. szeptember 7. „NAGYKÁROLY VISSZATÉRT” alkalmi ’Visszatérés’ bélyegzésű képeslap érvénytelen román bélyeggel, mely szabályszerűen bélyegezetlen. A kézírásos „Tábori posta 52” feladói címet a kézbesítő „BUDAPEST 4” postahivatal elégtelen jelzésnek találta, ezért a lapot 4 fillér büntetőportóval kézbesítette.) Portózás esetén nem tekintettek el a (kétszeres) büntetőportót alkalmazásától (3. és 5. ábra).
A Honvédség alakulatai szeptember 13-ig elfoglalták a teljes területet. Ekkor a Vezérkari főnök rendelkezésére a csapatok nagy része visszatért helyőrségébe, a terület védelmére visszamaradó, újonnan alakított IX. Hadtest 1940. november 18-án kezdte meg működését.
Erdélybe munkaszolgálatosok is vonultak be, mivel a román utak sürgős javításokra szorultak. Nekik nem volt díjmentes a posta (6. ábra: 1940. szeptember 20. Munkaszolgálatos levelezőlap: 10 filléres díjjegyes levelezőlap „TÁBORI POSTAHIVATAL 28” és „M. KIR. 120. UTÁSZSZÁZAD PARANCSNOKSÁG. Ellenőrizve” bélyegzésekkel, 7. ábra: 1940. szeptember 30. Munkaszolgálatos levelezőlap „Bihar” helységnév- és „M. KIR. POSTA 308” kisegítő bélyegzéssel. A „hazai” lap „front” lapként felhasználva, cenzúrabélyegzéssel. A lap felbélyegezve és feliratából a „TÁBORI” szó törölve. Feladója a 203/3. század IV. szakasza munkaszolgálatosa.)
A katonai közigazgatás Erdélyben 1940. november 25-én szűnt meg.
