70 éve, 1939. március 15-én történt, hogy Magyarország 20 éves revíziós politikája meghozta második gyümölcsét, s az ország visszaszerezhette a Trianoni Békediktátumban elveszített területei újabb részét, s Kárpátalja hazatért (1. ábra: Az 1939-ben hazatért terület térképvázlata). Korábban Kárpátalja déli része már a Felvidékkel együtt visszakerült az anyaországhoz, s így létezhetnek már 1938-as Kárpátalja-i ’Visszatérés’ bélyegzések: Beregszász, Munkács, Ungvár.
Kárpátalja hazatérésének előzményei közé tartozik, hogy 1939. január 6-án, Vízkereszt napján a Csehszlovák Hadsereg megkísérelte Munkács visszafoglalását, melyet a magyar helyőrségi csapatok, a pénzügyőr egység és nem utolsó sorban a Rongyosgárda sikeresen visszavert (2. ábra: Képeslap a „Munkács elleni orvtámadás hősi visszaverésének emlékére”).
Adolf Hitler (3. ábra) német kancellár 1939. március 12-én Sztójay Döme (4. ábra) berlini magyar követ útján tudomására hozta Horthy Miklós (5. ábra) magyar kormányzónak, hogy a német Wehrmacht 15-én megtámadja a maradék Csehszlovákiát és Magyarországnak 24 óra áll rendelkezésére Kárpátalja helyzetének „rendezésére”, mely közlés hatására már másnap mozgósították a Honvédséget.
Kárpátalja visszafoglalására az 1939. március 13-án elrendelt mozgósítás után március 14-étől működött a Kárpát-csoport parancsnokság: VIII. Hadtest: 24. gyalogezred, 2. gépkocsizó dandár, 1. lovas dandár, 2. lovas dandár, melyekhez csatlakoztak a Dunántúlról érkező 8. gyalogos dandár, 9. gyalogos dandár és a 11. gyalogos dandár egységei. Az időközben mozgósított V. Hadtest és VI. Hadtest Románia felé, míg északi irányba a II. Hadtest és VII. Hadtest fedezte a vállalkozást. 1939. március 15-én megkezdődtek a hadműveletek a Tisza völgyében, Ungvár és Munkács körzetében.
A visszavonuló csehszlovák csapatok nem tanúsítottak ellenállást, harcok többnyire csak az önálló Kárpát-Ukrajna létrehozásáért küzdő Szics-gárdával voltak. Kárpátalja elfoglalása március 18-ra teljesen befejeződött.
1938. március 23-án a Hadvezetés elrendelte, hogy a Honvédség foglaljon el néhány, az Ung völgyétől nyugatra fekvő, az önállóvá vált Szlovákia területén fekvő települést is. A megszűnt Csehszlovák Hadsereg maradékából még itt lévő csekély cseh katonaság támogatásával megerősített Szlovák Hadsereget váratlanul érte a háború. A magyar csapatok gyors kelet-felvidéki előrenyomulása meglepte mind a szlovákokat, mind a németeket. A zűrzavarban sietve mozgósított szlovák erők, a képzett katonatisztek hiányának ellenére ellentámadást kíséreltek meg. A kétnapos földi- és légiharc után a Szlovák Hadsereg feladta az ellenállást, és az április 3-i határmegállapító tárgyalásokon ez a terület is visszakerült, így összesen hazatért 12.171 km2, 469.000 lakossal, akiknek 12,6%-a volt magyar.
Kárpátalja visszafoglalásakor – nem úgy mint 1938-ban – a Magyar Királyi Posta már nem engedélyezte a csehszlovák bélyegek használatát (PRT 99.827/4./1939 számú rendelet). A visszatért területeken bérmentesítés nélkül feladott küldeményeknél – mivel a bélyegellátás akadozott – a Posta eltekintett a büntető-portó alkalmazásától, csak az alapdíjat szedte be utólag.
A II. Világháborúban résztvevő Magyarország hadserege számára a postai szolgáltatásokat a Tábori Posta látta el, mely a harcoló Honvédség tagjai részére – mind a küldött, mind a fogadott küldemények tekintetében – díjmentes volt. Ez a díjmentesség mind a front-szolgálatot, mind a hátországi (helyőrségi) szolgálatot ellátókat is megillette, bár a hátországi helyőrségekben ezt – szabálytalanul – nem mindig vették igénybe, melynek oka általában a cenzúra megkerülése volt. A Tábori Posta első alkalommal Kárpátalja visszafoglalásánál működött. A visszafoglalás 1939. március 15-i megkezdése ellenére működését csak március 24-én kezdte meg, – az azt bejelentő 100.400/4./1939. számú rendelet a Postai Rendeletek Tárában csak 1939. március 27-én jelent meg – addig a Tábori Posta jelzésű küldeményeket a polgári postahivatalok általában díjmentesen továbbították, bár a kézbesítő postahivatalok már többnyire megportózták őket (6. ábra: 1939. március 21. Tábori Posta előfutár: Huszton, vasúti mozgópostán feladott képeslap. A kézírásos „Tábori Posta” felirat ellenére – mivel a Tábori Posta működését csak március 24-én kezdte meg – a felvételi jelzés alapján 2 fillér portóbélyeggel kézbesítették, mert szövege csak öt üdvözlő szót tartalmazott. 7. ábra: 1939. március 25. Szükség tábori posta levelezőlap: kézírásos „Tábori Posta Körösmező” feliratú képeslap, lengyel mozgóposta bélyegzéssel feladva. A Lengyel Posta – a tábori posta díjmentességét nem elismerve – a küldeményt portó-előjegyzéssel látta el, melynek alapján a Magyar Királyi Posta 10 fillér helyett csak 2 fillér portóbélyeggel kézbesítette, bár szövege több mint öt üdvözlő szót tartalmazott. 8. ábra: 1939. április 10. „Front” lap, a Lengyelország-i „SIANKI”-ban feladva. A Lengyel Posta a tábori posta díjmentességét elismerve, a küldeményt portómentesen továbbította.)
A Tábori Posta-szolgálatról a honvédelmi miniszter 42.880/1939. számú körrendelete, illetve annak későbbi módosításai intézkedtek. A Tábori Posta számára a budapesti Magyar Királyi Állami Nyomdában készültek levelezőlapok: zöld színű papíron a katonák által küldött „front” lapok (9. ábra: Az első, 1938-ban gyártott „front” lap. Nyomdajelzése: „M. kir. állami nyomda. Budapest, 1938.”), rózsaszín papíron a frontra menő „hazai” lapok (10. ábra: Az első, 1938-ban gyártott „hazai” lap. Nyomdajelzése: „M. kir. állami nyomda. Budapest, 1938.”). Kárpátalja területén 25 Tábori Postahivatal működött, ezek összesen 44 darab bélyegzőt használtak (11. ábra: . A Tábori Posta működését bejelentő rendelet megjelenésének napján, 1939. március 27-én a „KÖZPONTI TÁBORI POSTAHIVATAL A” bélyegzése, bélyeges papírlapon). A tábori postahivatalok – a csapatmozgások függvényében – különböző időpontokban fejezték be tevékenységüket (12. ábra: 1939. április 14. Szükség tábori posta levelezőlap: rózsaszín papírra nyomott „hazai” lap „front” lapként felhasználva, az 1939. április 14-ig működő „TÁBORI POSTAHIVATAL 13” utolsó napi bélyegzésével).
A Tábori Posta működését Kárpátalja területén 1939. április 20.-án fejezte be (PRT 104.624/4./1939. számú rendelet).
A katonai közigazgatás 1939. július 7-ével szűnt meg (VKF 54/1./1939. számú parancs), melyet a Kárpátaljai kormánybiztosság – a visszacsatolt terület igazgatására létrehozott kormányzati szervezet – vett át.
