Az allergia, mint a lélek segélykiáltása
Az allergia több komponensből álló megbetegedés. Kialakulását, lefolyását és a kezelés sikerességét számos tényező befolyásolja.
A genetikai alap, veleszületett hajlam mellett a tünetek megjelenésében jelentős szerepet játszanak a környezeti hatások, a korai vagy tartós kontaktus az allergénekkel , valamint szociális és nem utolsó sorban a pszichés tényezők.
Mi okozhat allergiás reakciót?
Bármilyen, a szervezettől idegen anyag képes allergiás reakciót kiváltani. Ezek lehetnek a következők: pollenek, poratka, penészgomba, állati fehérjék, állatszőr, ételek, gyógyszerek, rovarcsípések, fémek, műanyagok stb.
Az allergia lokalizációs területe a légutak, a bőr, valamint az emésztőrendszer, amely igen változatos klinikai tünetekben
nyilvánul meg.
A tünetek az esetek nagy részében egy-egy szervre lokalizáltak, de előfordulhat, hogy több szerv, anaphylaxia (akut reakció) esetén még a keringés is érintett.
A klinikai tünetei a következők:
- Asthma bronchiale: nehézlégzéses rohamokkal járó betegség
- Conjunctivitis allergica (kötőhártya-gyulladás):
pirosodás a szemen, szemviszketés, könnyezés
- Dermatitis atopica (ekcéma): piros, viszkető, száraz, repedezett bőr
- Gastrointestinalis allergia (emésztőrendszeri): ételallergiák
- Ödéma
- Rhinoconjunctivitis (szénanátha): orrdugulás, orrfolyás, orrviszketés, tüsszögés
- Urticaria: csalánkiütés
Csecsemő-és kisgyermekkorban a táplálékfehérje-allergia és az ekcéma a leggyakoribb, az életkor előrehaladtával pedig a légúti allergiák kerülnek előtérbe, majd emelkedik a fizikai és kémiai ingerek által kiváltott ún. kontakt- allergiák száma is.
Az igen változatos tünetcsoportnak közös jellemzője, hogy a szervezet fokozott immunválasszal reagál a környezeti ingerekre.
A tünetek kialakulását az immunrendszer hiperszenzitivitása-hiperreaktivitása ( fokozott mértékben való reagálás), és az egyes szervek érzékenysége határozza meg. Másik fontos tényezője az allergén , amellyel az immunsejtek reakcióba lépnek, s így a fokozott immunválaszt kiváltják.
A pszeudoallergiás tünetek jelentkezhetnek immunreakció nélkül is, kémiai vagy fizikai ingerek hatására.
Az esetek egy részében nem sikerül semmilyen kiváltó tényezőt kimutatni, ilyenkor a diagnózis a pszichogén allergia, neurotikus tünetek.
Pszichoszomatikus zavar akkor keletkezik, ha az egyén konfliktus vagy stressz helyzetbe kerülve azt nem tudja megoldani saját belső erőivel, s az a tudattalanba kerülve az emocionális feszültségszintet megemelve szervválaszt produkál.
Ami minden allergiás, de ugyanúgy más pszichoszomatikus megbetegedés esetében közös, az a reakciómód. Ez abban specifikus, hogy exogén (külső) ingerekre reagál fokozott feszültséggel, de nincsenek meg a megfelelő feszültség- elvezetési módok és helyzetmegoldási sémák, így ennek elvezetéséhez akaratlanul is igénybe veszi a genetikusan vagy más módon sérült, tehát alapjaiban meggyengült fiziológiai mechanizmusait. Azért választja -nem tudatosan - ezt az utat, mert gyermekkorától, egyedi fejlődése során erre kondicionált mechanizmusokat. Kezdetben ezek jól működő szelepként szolgáltak, de az eleve gyenge vagy időközben meggyengült fiziológiai mechanizmusok később nem állnak helyt feszültségelvezető feladataikban. A feszültségek acting in ( befelé ható ) útja élettani szabályozó mechanizmusokra tevődik át és ezekben okoz kezdetben funkcionális, később organikus elváltozásokat. Ehhez a patogenetikai mechanizmushoz szükséges a szervi csökkentértékűség. Pl. Egy neurotikus betegnek éveken át lehetnek funkcionális szívpanaszai, miokardiális infarktusa mégsem keletkezik. De, ha az idő előrehaladtával, pl. erős
dohányzás következtében mégis károsodik a szív-érrendszere, nála is meglesz a pszichoszomatikus betegséghez a szomatikus feltétel, amely szervpusztító eredménnyel is járhat.
A test és a lélek a személyiségben szorosan összefonódva egy egységet képez.
Az egységben a belső történés-folyamatok mozgása kétirányú: szomatopszichés és pszichoszomatikus.
Szomatopszichés tünetek elsődlegesen testi megbetegedések, amelynek következtében pszichés tünetek is megjelennek. Ezek a pszichikus következmények befolyásolhatják a kóros testi történéseket, fenntarthatják, sőt fokozhatják azokat. Gondoljunk csak azokra a betegekre, akik az asztmás roham esetén valódi pánik tünetekről számolnak be.
Pszichoszomatikus betegség esetében pszichés és pszichofiziológiai mechanizmusoknak van elsődleges szerepe a betegség keletkezésében, lefolyásában és kimenetelében, amely következményeként később jelennek meg a testi tünetek.
Az allergia kialakulásával kapcsolatban különböző elméletek láttak napvilágot. A teljesség igénye nélkül néhány fontosabbat az alábbiakban felsorolok.
A pszichoanalitikus elmélet az allergia létrejöttében a kora gyermekkori traumákra helyezi a hangsúlyt. E szerint az alapzavar a kora anya-gyermek kapcsolat időszakában jön létre. A sérült, sebzett korai kapcsolat a későbbiekben egy újrasebződési, érzékenységi pont marad a személyiségben. A korai gyermekkor tapasztalatai bevésődnek és meghatározzák későbbi átéléseinket. A szocializációs folyamatban ( anya-gyermek viszony) tapasztalt zavarok miatt megakadályozódik abban, hogy agresszióját szublimálja, konstruktív késztetésként építse énjébe, amelynek következménye az érzelmek kifejezésének nehézsége. E szerint az allergiás tünetek az elfojtott testi agresszivitás megnyilvánulásának jelei.
A tanuláselméletek a kondicionált túlérzékenységre helyezik a hangsúlyt. Elsősorban kémiai ingerek által kiváltott ún. pszeudoallergiás tüneteknél sikerült kimutatni, hogy a túlérzékenységi reakciót korábban már megelőzte az allergén jelenléte, amely valamilyen kellemetlen eseményhez társult (pl. pszichés sérülés, trauma, fizikális rosszullét), így később az allergén jelenléte önmagában is előidézte a tüneteket.
Egészségpszichológiai megközelítés a hangsúlyt a betegnek és szociális környezetének magatartására, az allergénhez való viszonyulására helyezi, amely befolyásolja a betegség lefolyását, a tünetek kiújulását, súlyosságát és terápiájának sikerességét. Azok, akik sikeresen tudnak együtt élni allergiájukkal, kellő ismeretekkel rendelkeznek a betegségről, azok képesek megvalósítani azt a magatartásformát, ami betegségük szempontjából a legmegfelelőbb.
Az agykutatások újabb magyarázatot adtak bizonyos viselkedésminták és betegségtörténések összefüggéseinek kérdéseire. A két félteke egymást kiegészítő, a cél érdekében egyszer a másikat segítő, máskor gátló, olykor versengő hatással működnek. A bal félteke a beérkező ingereket feldolgozza és verbális szimbólumokat társít hozzá . Ezt a féltekét a racionalitás, logikai gondolkodás jellemzi. A jobb félteke ”szintetizátorként ” működik és az ingereket komplex egészként kezeli. A jobb félteke működése csak a bal féltekén keresztül nyilvánul meg szavakkal kifejező módon, szinte a tudattalan és tudatos viszonya tárul fel így. Jobb féltekéhez a fantáziálás, álmodozás, képzeleti tevékenység kötődik. Az emocionalitás pedig fontos szerepet tölt be az allergiás betegségek patogenézisében ( betegség kialakulásában).
Kísérletileg igazolták, hogy folyamatos fantáziálással csökkenteni lehet az asztmások fulladásait vagy a bőrjelenségek viszketéssel kísért tüneteit, miközben az EEG-ben a jobb féltekei aktivitás fokozódott. Így érthető, hogy az allergiások pszichoterápiájában a hipnoterápia (hipnózis) az egyik preferált kezelési metódus.
Az irodalmi adatok alapján más-más személyiségjegyek jellemzik az asztmás, rhinitises és bőrallergiás betegeket.
Az asztmásokra regressziós, kisgyermekes viselkedés jellemző, ami magában hordozza a fokozott védelmi szükségletet.
Ennek folyománya, hogy félnek az önállóságtól, a felnőtt élettől. A rhinitises betegek érzéki , harmonikus személyek, törekednek az önállóságra, elsősorban a szellemi függetlenségre. Bőrallergiások fontosnak tartják a női szerepeket és az anyai értékeket képviselik, kissé nárcisztikus személyek, így érthető, hogy félnek a hatalomtól, autoritástól, hisz abban a helyzetben nárcizmusuk csorbát szenvedhet.
A pszichés zavarok és az allergiás betegségek - különösen a szorongásos zavarok és az asztma - között nagyon sok az analógia
mind a klinikai kép és lefolyás, mind patomechanizmus és terápiás vonatkozásban.
Mind a szorongás, mind az allergiás megbetegedések családi halmozódást mutatnak. Ennek hátterében a genetikai, tanulási tényezőket, valamint pszichológiai prediszponáló ( hajlamosító) faktorokat is feltételeznek.
Hajlamosító tényezők a dependencia (függőség), szorongás, introverzió, gátoltság, depresszió, neurotikus tünetek és testi tüneteik túlértékelése jellemzi őket.
Szakirodalmi adatok alapján az allergiás betegségek és pszichés zavarok komorbiditása ( együttes megjelenése) közel 40%.
Az allergiás megbetegedéshez leggyakrabban társuló pszichés zavarok a pánikbetegség, szorongásos tünetek, különböző fóbiák, testi panaszok és alvászavarok.
A személyiségvizsgálatok megerősítik a korábban már említett anya-gyermek kapcsolat fontosságát . A kutatók szinte visszatérően említik a túlvédő, overprotekt, szeretetével fojtogató anyát. A szociálpszichológiai elemzések rámutattak arra, hogy ez a dominancia a családi szituáció következménye (az apa halála, vagy válás), és nem veleszületett karaktervonás. A nem kielégített partnerkapcsolataik miatt az anyák a felgyülemlett érzelmeiket gyermekükre árasztják. Túlgondoskodással, állandó felügyelettel akadályozzák a gyermek önállósulását. Az anyai szeretet, így szinte káros függőségben tartja a gyermeket.
Hazai vizsgálatok eredményeit összehasonlítva a külföldi eredményekkel nagyon hasonló arányt találtak az allergiás és pszichés megbetegedések közös előfordulására.
Tünetek és személyiségjegyek
Az allergiás hasmenés jelentkezhet önállóan vagy hasi diszkomfort érzéssel együtt. A beteg túlzott aggodalommal figyeli bélműködését. Ezt az állapotot előidézik olyan helyzetek, amelyek szorongással, túlzott követelmény teljesítésének igényével járnak. Feladatra, személyre vonatkozó tehetetlenség, feladás érzése válik uralkodóvá. Az odaadástól, ajándékozástól reméli az elismerést. Hasmenése ( mint produktum ’odaadása’ ), tehát szimbolikus jelentésű.
Székrekedés a problémával szemben kialakult görcsös kitartással hozható összefüggésbe. Ez nem más, mint az ellenállásban való megkapaszkodás. Személyiségükre a kínos rendszeretet, makacsság és takarékoskodás jellemző. Kényszeres karaktersajátosság. Minden veszteség- élménytől félnek , így ez is, mint testi szimbólum jelenik meg.
Allergiás hányás tünetkiváltó körülményeit tanulási mechanizmussal és az interperszonális konfliktussal hozzák összefüggésbe, illetve a depressziót hangsúlyozzák. Konfliktus-legyőzési szándékában akaratlanul fordul a hányáshoz. A hányás kivetni magunkból valami rosszat , valami emészthetetlent. Szinte egyértelmű szimbolikus kifejezést hordozhat.
A bőr az emocionalitás tükre. A kiütés azt jelenti, hogy valami, amit eddig elfojtottunk, visszatartottunk, láthatóvá akar válni.
A csecsemők acne infantum - anyatej okozta bőrkiütése azoknak az anyáknak szól, akik csecsemőiket nem érintik meg elégszer, illetve érzelmileg elhanyagolják. A kiütés az anya és csecsemője közötti láthatatlan fal láthatóvá tétele.
Az urtikaria, ekcéma az anyai szeretettől való megfosztottságot , illetve vágyódást a szeretet után jelképezi, amely igazolja az anyáknak gyermekükkel szemben érzett ellenszenvét. Ez nagyon gyakran a különösen „ esztétikus” anyákat érinti, akik nagy súlyt fektetnek a bőr tisztaságára.
Összességében a bőrallergiákról elmondhatjuk, hogy vágyódás a szeretet után , amely az anyával való dependens kapcsolathoz vezet és félelemhez az anya eltávolodása, és elvesztése miatt.
Az asztma gyógyításában
hipnózisterápia egyik leglényegesebb összetevője a relaxáció, az izmok, főként a mellkas ellazítása. Nagyon jó eredményt értek el azzal, hogy a kezelés során a betegek figyelmét a légzésükre koncentráltatták. Ennek során a légzés lassult, a mellkas ellazítását célzó szuggesztiók során a nehézlégzés pedig megszűnt. Ennél még eredményesebbnek bizonyult a kép-vizualizálási imaginációs technika. A bőr és az emocionalitás között levő szoros kapcsolat miatt érthető, hogy itt is jól alkalmazhatók a fenti terápiás módok, amelyek egymással nagyon jól kombinálhatók. A gyomor-béltraktus működésében pszichés traumára különböző rendellenességek léphetnek fel. Pszichoterápiájuk során fontos a direkt és nondirekt szuggesztiók alkalmazása, a táplálkozással kapcsolatos emócióik kiiktatása a különböző relaxációs technikák segítségével.
Leghatékonyabb a kezelés azokban az esetekben ahol elfogadják a pszichés tényezőket illetve az ezekre irányuló szuggesztiók szükségességét.
Fontos minél hamarabb felismerni, hogy az allergia hátterében vagy mellett meghúzódnak-e pszichés tényezők.
Ha a felismerés időben megtörténik, segíteni kell a beteget abban, hogy pszichés problémáit felvállalja és a szakszerű, komplex
terápiát megkezdje.
Összefoglalás:
Napjainkra már legtöbb betegségi folyamatban tisztázódott, hogyan befolyásolják a lelki mechanizmusok a testieket és fordítva,
ami egyben a testi-lelki történések elválaszthatatlanságát is jelenti.
A klinikai betegséget megelőző szakasz folyamán a genetikai programok kölcsönhatásban a kritikus fejlődési szakaszokkal, a
nagyon korai anya-gyermek interakciókkal, az én feszültségelvezetési módjának típusaival egy dinamikus együttest hoznak létre .
Ez a stressz hatására sajátosan reaktiválódhat és patofiziológiai mechanizmusokat hívhat elő, miközben regresszív folyamatokat
És archaikus reakciómintákat is gerjeszthet. Így teremtődhet meg minden pszichoszomatikus betegség kialakulásának feltétele.
D.Puskás Katalin
klinikai szakpszichológus,
hipnoterapeuta
