Szakvélemény salétromos falak esetén
2011-03-31
Általános leírás
Az épület alap- és pincefal-szerkezete, valamint az azt körülvevő föld általában hasonló kapilláris-rendszerrel rendelkezik. Ezért a talajba leszivárgó víz több tényező hatására – általában híg sós oldatként – képes ezen összefüggő kapilláris-rendszerben a falban felfelé mozogni. Eközben a talajban meglévő régi szennyeződéseket, vagy újabban leszivárgó káros vegyületeket is viszi magával. E szennyeződések sók formájában a kipárolgási zónában vissza- maradva koncentrálódnak. Ezek jelentős része higroszkópos tulajdonságú, azaz nedvességet mindenhonnan – akár a levegőből is – képes felvenni. Ekkor a felületek elvizesednek, melyek később a levegő páratartalmának csökkenése után újra kiszáradhatnak. Ebből következik, hogy a falvizesedés megjelenése a fal felső zónájában káros hatású sók jelenlétére utal. Tehát a károk helye és mértéke nagyban függ:
• A falban mozgó kapilláris szennyezettségétől. A tiszta vízben aggregátumként több molekula összekapcsolódva van jelen. Így csak a nagy átmérőjű kapillárisba tud behatolni. A sókkal keveredett víz disszociált állapotban van jelen – azaz a molekulák szétváltak. Ezáltal a szűkebb kapillárisokba is be tudnak hatolni.
• Falazat anyagától, a benne kialakuló kapilláris átmérőtől. A kemény kőfalazatban a szűk kapillárisban a víz csak alacsony szintre jut fel, mert a feljutó kevés víz gyorsan kipárolog a falból. A nagy kapilláris átmérőjű falazó anyagban a víz alacsony szinten marad, mert itt csak a felszívó erő hatása működik – a kapilláris igen sok vizet tartalmaz. A közepes kapilláris átmérővel rendelkező falban a hígsós oldat – az előző pontban kifejtett állapot miatt – képes akár több méter magasra felhúzódni.
• A kipárolgás mikroklímájától. Napsütötte, széljárta homlokzati felületen, valamint belső hőt sugárzó fűtőtest környezetében az intenzív kipárolgás miatt felgyorsuló nedvesség-vándorlás és kipárolgás során e felületeken a sók erősen feldúsulnak, és a felületeket roncsolják. Ugyanakkor a fákkal, épülettel árnyékolt homlokzati felületek, esetleg évek óta lakatlan, vagy fűtetlen helyiségek falfelületei sokkal kisebb nedvesség kipárolgásra hajlamosak. Ezért itt a só feldúsulás is csekélyebb, ami a falak kisebb kártételében mutatkozik.
Falnedvesség vizsgálat módszerei:
1. Szemrevételezés. (Gyors vizsgálat kevésbé jelentős épületen.)
2. Felületi nedvességmérés. (Előzetes vizsgálat kiemelt jelentőségű épületen, a mintavételi helyek kijelölése érdekében.)
3. Helyszíni nedvesség- és sóvizsgálat. (Kevésbé jelentős épület részletes vizsgálata.)
4. Laboratóriumi vizsgálatok. Nedvességtartalom; nedvesség-telítettség; pH-érték; összes sótartalom; részletes anion-vizsgálat - szulfát, nitrát, klorid. (Jelentős épületek teljes értékű vizsgálata.)
5. Röntgen-difrakciós vizsgálat. (Kiemelt fontosságú épület értékes részletének jellemző minta-vizsgálata teljes vegyületre.)