Unitárius Egyházközség, Budapest

A mai Magyarország területén az Unitárius Egyház létét az 1848. évi pozsonyi országgyűlés biztosítja. Az országban az unitarizmus az 1867. évi Kiegyezés után terjedt el szélesebb körben. Budapesten az első nyilvános unitárius istentiszteletet Ferencz József kolozsvári unitárius lelkész, későbbi püspök tartotta. 1876-ban fiók-, majd 1881-ben anyaegyházközség alakult Budapesten. Az 1881 és a trianoni békediktátum közötti 39 év leforgása alatt a mai Magyarország majd' minden jelentősebb városában szórványegyházközségek alakultak ki, amelyek központjuknak a budapesti egyházközséget tekintették. 1902-ben a Királyhágón inneni egyházközségekből alakult meg az Unitárius Egyház 9. Duna-Tiszamenti Egyházköre, amely szerves része az Erdélyben, kolozsvári központtal működő, akkori nevén Magyarországi Unitárius Egyháznak. 1920-ban Budapesten, Hódmezővásárhelyen, Füzesgyarmaton és Polgárdiban volt önálló anyaegyházközség a felügyeletük alá tartozó szórványukkal. 1921 őszétől már Debrecenben is működik anyaegyházközség. 1925-től mindinkább érlelődött - a világháborút és Trianont követő események miatt - az erdélyi egyháztól való kényszerű különválás gondolata. 1927-ben megalakult a Dunántúlon a Baranya-Somogyi szórvány. 1940. augusztus 30-án a Bécsi döntés Észak-Erdélyt visszacsatolta Magyarországhoz, ami alkalmat adott a 9. egyházkör önállóságának megszüntetésére, és így visszacsatolták azt a kolozsvári püspökséghez. A II. világháború után visszaálló határok következtében a Magyarországon élő unitáriusok kénytelenek voltak önálló egyházi életet gyakorolni. 1947-ben a kolozsvári Egyházi Főtanács szentesítette a Magyarországi Unitárius Egyház-alkotmány érvényességét. 1952. november 16-án a Köri Tanács meghatározta a magyarországi anya-, társ-, leány- és szórványegyházközségek helyét, miszerint anyaegyházközség Budapesten, Debrecenben, Füzegyarmaton, Hódmezővásárhelyen, Kocsordon, Pestszentlőrincen van. Budapesten jelenleg három unitárius egyházközség van.