Polaris Csillagvizsgáló, Budapest

Célkitűzéseink kiolvashatók alapszabályunkból, mely az utóbbi bő másfél évtizedben egy sor hazai és határon túli csillagászati szervezet számára jelentett mintát. A hosszas felsorolás helyett tevékenységünk lényege összefoglalható egyetlen mondatban is: célunk a csillagászat megismertetése és megszerettetése. Természetesen elsősorban azokkal, akik fogékonyak eme szép tudományág iránt, de azokkal is, akiket még nem érintett meg a csillagok világa. Az MCSE tagsága nagyobbrészt amatőrökből áll, azonban szép számmal találhatók sorainkban hivatásos csillagászok is, akiknek szakmai segítsége nélkül egyesületünk bizonyosan nem tartana ott, ahol tart. Az észlelő amatőrök, az ismeretterjesztés elkötelezettjei, a távcsőépítők, a tudománytörténet iránt érdeklődők ugyanúgy megtalálhatók tagjaink között, mint a csillagászat kedvelői, akik ezt az ősi tudományágat egyszerűen "csak" szeretik, éspedig azért, tartalmas elfoglaltságot jelent számukra. Az újjáalakult MCSE első nagy pillanata kétségtelenül 1993. augusztus 11/12-e éjszakája volt, amikor az MCSE felhívásárára országszerte tízezrek figyelték az augusztusi csillaghullást. A várt rendkívüli meteoreső elmaradt, azonban a gyönyörű nyári éjszakában így is sokak számára jelentett élményt életük első (második, harmadik...) meteorja. Kiment az ország az ég alá, és megtanult valamit. Budapesten a Duna-parton, a Margitszigeten, a Gellérthegyen is tömegek figyelték a jelenséget, és így volt ez - többek között - Szegeden is. Az ott tapasztaltakról írta Kaszás Gábor a Meteor 1993/10. számában: "Itt az MCSE életében történt valami, amit meg kellene ismételni". Hát megismételtük, nem is egyszer. Igaz, nem mindig ilyen spontán módon, igaz, sokszor közbeszólt az időjárás, de akkor, amikor igazán fontos események zajlottak az égen, mindig jó idő volt. Úgy látszik, az időjárás is szereti az MCSE rendezvényeit. Ragyogó őszi időben tartottuk az 1999-es napfogyatkozás "főpróbáját": 1996.