Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentőszolgálat, Budapest

Magyarországon az önkéntes mentésnek évszázados hagyományai vannak. Az első, önkéntes alapon szerveződő mentés 1887-ben indult útjára Budapesten. A XX. században a mentés professzionálissá vált, az önkéntesség eltűnt. Az 1980-as évek végén az országban zajló változások ezen a téren is tetten érhetők voltak. A szervezés két úton indult el. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatban felmerült egy saját, független, német mintára szerveződő mentőszolgálat létrehozásának igénye. A Magyar Máltai Lovagrend keretein belül pedig egy, a már meglévő mentési rendszerbe illeszkedő, kizárólag önkéntesekkel működtetett mentőszolgálat alapítása volt a cél. Az elképzeléseket tett követte, így 1991. március 1-én megkezdte működését a Szuverén Máltai Lovagrend rohamkocsija, mely Budapesten teljesített szolgálatot. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentőszolgálata végül hasonló elvek alapján, 1992-ben indult el. A két szervezet 1993 őszén egyesült és azóta folyamatosan végez önkéntes mentéstevékenységet Budapest területén. Az önkéntesekből szerveződött professzionális mentőszolgálat, melynek rohamkocsiját évente 1500 alkalommal riasztja az Országos Mentőszolgálat. A Máltai mentőautón önkéntes szakemberek váltják egymást, mindenki a szabadidejében, ellenszolgáltatás nélkül jön szolgálatba. A máltai mentősök azt is vállalták, hogy hálapénzt semmilyen körülmények között nem fogadnak el - mint mondják, "jutalmuk a megmentett élet". A Máltai Mentőszolgálat az életmentés mellett betegszállítást is végez, rendezvények helyszínein mozgóőrséget lát el, és gyakran szervez szakmai képzéseket is.

• egészségügyi szolgáltatások
• fogyatékkal élők ellátása
• gyermekek ellátása
• családok ellátása
• hajléktalanok ellátása
• idősek ellátása
• lakossági szolgáltatások
• szenvedélybetegek ellátása