Dr. Gyarmati Andrea, Budapest

V.K. szakpszichológus véleménye a helyzetről. A Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium megszüntetési szándéka kapcsán több gondolat is felmerült bennem. Ebben a válságos helyzetben szeretném ezeket megosztani az ügy szereplőivel. Tény, hogy egy jól működő, százados múltú, a szülők és a diákok megelégedését egyaránt élvező iskolát a Kerületi Önkormányzat a párbeszéd lehetősége nélkül, egyik pillanatról a másikra szándékszik megszüntetni, átszervezni. Ennek a változásnak egyenes következménye, hogy az itt kialakult közösség megszűnik, fejlődése végleg lezárul. Ez a kívánatos építő szándékkal ellentétben romboló hatást vált ki. Jó lenne, ha minden érintett fél (úgy az önkormányzat, mint az iskola és a szülők közössége) figyelembe venné azt, hogy ez a válsághelyzet nem kéne a pártpolitikai csatározás színhelye legyen! Nyilvánvaló, hogy nem a kormányzó pártot támadja a szülői közösség, hanem egyes képviselők bizonyos döntéseit, ezért a különböző ellenzéki pártok rátelepedése a tiltakozó megmozdulásokra, erős ellenérzést vált ki mindenkiből. Ennek az intézkedésnek a bejelentési módja, időzítése, az érintett felek egy részének a párbeszédből való kizárása egyszerűen érthetetlen és a Kerületi Önkormányzat felelőtlen, közösségi értékeket és érdekek tiszteletét figyelmen kívül hagyó attitűdjéről tanúskodik. Az iskola megszüntetése nyomán várható káros hatásokról szóló vitából és a lehetséges megoldási alternatívák párbeszédben való tisztázásának lehetőségéből kizárt szereplők jogosan érzik méltatlannak a helyzetet, hiszen hozzá sem szólhatnak a döntésekhez, tehetetlenek a következményekkel szemben. Az intézkedés igazi kárvallottjai azok a tiszta szemű ártatlan alsós kisdiákok és a kritikájukat egyre inkább megfogalmazó, igazságkereső serdülő középiskolások lesznek, akik eddig egy létező közösséghez tartozva élvezhették annak megtartó erejét, a velük és a problémáikkal törődő, elkötelezett pedagógusaik biztonságot nyújtó támogatását. A bírált intézkedés, olyan törést, traumát okozhat majd számos kisdiák és serdülő életében, ami a pszichés fejlődésüket komolyan gátolhatja. Csak önmagában az iskolaváltás is meggondolandó lépés volna egy kisiskolás életében, melynek számos nem kívánt, negatív hatásával számolni kell, még egyéni döntések esetében is. Hogyan lehet majd megmagyarázni a gyerekeknek, hogy ez a közösség holnaptól nincs, megszűnt? Hogyan fogják az új iskolai közösségben ezeket a gyerekeket (be-)fogadni az új iskolatársak? Hogyan tudnak majd integrálódni az új közösséghez? Megannyi megválaszolatlan kérdés? Azt kérdezem az intézkedő féltől: miért zárkózik el e problémák érdemi megbeszélése elől? Miért nem nyilatkozik a kérdésről egyetlen gyermekpszichológus, nevelési tanácsadásban dolgozó szakember sem? Hasonló helyzetben ki volna az, akit nem érdekelne a gyermekei, unokái jövője, egészséges lelki fejlődése? Feladatunk volna a közösséget, a gyermekeink, unokáink jövőjét féltve óvni és okosan, az ő érdekükben, szakmai tudásunk legjavával és szerető felelős hozzáállásunkkal szolgálni! V.K. Klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta (és aggódó nagymama)

Elég durva dolgokat olvastam róla itt.... de én ennek az ellenkezőjét tudom mondani: Nekem ő volt a gyerek orvosom és nagyon is jónak tűnt. Koraszülött voltam, így egy éves koromig minden héten benézett hozzánk, hogy rendesen fejlődök-e, és később sem volt rá soha semmilyen panaszunk.

Az én véleményem, hogy aki teheti, messze-messze kerülje el. A saját gyermekemmel kapcsolatban 2 fajta diagnózist ismert: 1, Aranyos és jól néz ki, ergo semmi baja. 2, Ez túlmutat rajtam, vigyék máshova. NINCS átmenet. Amikor elvittük máshova, ott kiderült, hogy már néhány hónapja el kellett volna végezni rajta egypár vizsgálatot, amit annak ellenére nem végeztetett el, hogy ezt mi kifejezetten kértük. Szerintem egy 1 év alatti gyermeknél ez a fajta hozzáállás kifejezetten VESZÉLYES. Mi megjártuk. Más inkább kerülje.