Dr. Fülöp Péter Kardiológus, Budapest

Ha a látogató túlesett a legrosszabbon, azaz túlélte a várótermi tumultust, vagy sikerült elkapnia engem egy (telefonon előre megbeszélt) üres félórámban, és bejutott a rendelőbe, hozzálátok a baj feltérképezéséhez. A jó, tehát kellő figyelemmel, irányítva, de nem befolyásolva felvett kórelőzmény már fél diagnózis. Mindig sok időt és figyelmet szentelek a panaszok meghallgatására. Fontos, hogy mióta vannak a panaszok, mi váltja ki, mire szűnik, hol fáj. Sokszor már ilyenkor kiderül, hogy esetleg nem is szívbetegség okozza a kellemetlenségeket, máskor pedig egyéb vizsgálat nélkül is sürgős kórházi felvételt javasolok. Ha új beteg jön hozzám, nagyra értékelem, ha magával hozza a korábbi papírjait időrendi sorrendbe pakolva. Az orvoslásban a modern, sokszor költséges és időt igénylő műszeres vizsgálatok nem helyettesítik, csak kiegészítik az orvos érzékszerveit. Látás, hallgatózás, tapintás, kopogtatás nagyon sok fontos információt árul el a páciens állapotáról. A legegyszerűbb eszközös vizsgálat. Egy mérés gyakran nem elég. Azért, hogy az izgalom, "fehér köpeny" által kiváltott emelkedéseket ki tudjuk küszöbölni, néhány perc múlva meg kell ismételni. Ilyenkor van az, hogy egy ideig csak "beszélgetek". Szükség lehet a vérnyomásmérésre akár mind a négy végtagon is. Ne tessék tehát csodálkozni, ha a kedves páciens kezét-lábát felpumpálom! A működő szívizomsejtek, elektromos feszültséget termelnek. Ezek összességének rögzítése az elektrokardiogramm. A sok "kusza" görbe olyan nekem, mint a zenésznek a kotta, kiolvasom belőle, hogy hol van a szívben a baj, melyik üreg tágult ki, melyik szívrész van megerőltetve, hol halt el szívizom. Ezzel látok bele pácienseim szívébe.